Az idős vagy beteg ember számára az egyik legfontosabb az ágy kényelme. Amennyiben segít a mozgásban, a kiszállásban és a mindennapi tevékenységek elvégzésében az felére egy ápoló személy jelenlétével. Az ágyat az alapján válasszuk meg, hogy mennyi segítséget várunk attól, valamint mennyire legyen esztétikus, a szoba bútorzatába illő.
A legalapvetőbb tulajdonsága az ágynak, hogy fém, vagy fa szerkezetű-e. Többségében a fa betegágyak is bútorlap borítással rendelkeznek, így első ránézésre nem biztos, hogy megállapító az alapszerkezet. A fa ágyak sokkal barátságosabb és melegebb hangulatot teremtenek, de bizonyos szolgáltatást csat sokkal magasabb áron képesek nyújtani, mint a fém szerkezetűek: pl. magasság állítás. Stabilitást tekintve nincs különbség.
Bármely elektromos ágyra igaz, hogy a fej- és lábrész mozgatható, azaz képesek ülő helyzetbe hozni a beteget, illetve térdben és combban hajlított módon a lábakat megemelni. A típusok nagy részében ez külön-külön, vagy egyszerre is megvalósítható. A fejrész emelése az étkezésben nyújt felbecsülhetetlen segítséget, de kényelmi szempontból sem mellékes: olvasás, anti-reflux hatás, félrenyelés elkerülése, nehézlégzés csökkentése stb. A lábrész megemelése szintén fontos több szempontból: kényelem, trombózis megelőzése, keresztcsonti felfekvések megelőzése, törések utáni duzzanatok csökkentése, ödéma kezelése.
Az alap funkciókon túl egész szokatlan mozgásokra "rávehetőek" az ágyak. A fém szerkezetűek közül a kissé drágább árfekvésűek esetében az ágy magassága is állítható méghozzá egyszerre és ágyvégenként külön-külön is. Az egyszerre történő emeléssel beállítható az az optimális magasság, amelyen kényelmes kiszállni az ágyból, de ennél sokkal fontosabb, hogy az ápoló személyzet számára megemelhető a beteg, hogy a legkisebb megerőltetést jelentő helyzetben végezhetőek el az ápolási feladatok. Az ágyvégek külön-külön történő mozgatásának elsősorban kifejezetten egészségügyi funkciói vannak. Az fejvég akkor állítjuk magasabbra, a reflux veszély, vagy aspiráció veszély áll fenn. A lábvéget pedig akkor, ha vérnyomás esés veszélye áll fenn folyadékvesztés, szívelégtelenség vagy más oknál fogva.
Speciális funkciónak számít, amikor az ágy képes a beteg kiültetésére, esetleg felállítására. Egyik lehetséges mozgás, hogy a fekvő felület felülteti a beteget, majd 90 fokkal elfordul és ezzel mintegy kiülteti a beteget az ágyból. A másik lehetőség, hogy az ágy vég megrövidül, a lábvég a talajig alásüllyed, miközben a háttámla megemelkedik. Ezek a funkciók a leg összetettebb ágyszerkezetet és mozgást igénylik, ezért rendkívül magas árfekvésűek.
Szintén egy speciális megoldásnak számít az, amikor a fa szerkezetű ágyak esetében a magasság állítható. Erre az a technikai megoldás vált elfogadottá, hogy egy ollós elhelyezkedésű fém láb emeli fel az ágyrácsot. Az ágy keret a talajon marad, csupán az ágyrács emelkedik a megfelelő magasságra. Előnye, hogy a fa anyagok okozta esztétikai hatás megmarad, a hátránya, hogy az esetlegesen szükséges oldalrács nem biztosítható ehhez a rendszerhez.